Gwendolyn Zade

Név: Gwendolyn Zade
Faj: Vámpír
Nem: Nő
Születési hely, - idő, kor: London, 697. március 13, 1314
Apa: Jack Zade
Anya: Sharon Zade
Testvérek: -

Életrajz: Gwen nyugodt és békés gyermekkorral büszkélkedhet: sok érdekes nincs benne. Az egész történet tizenkilenc évvel a nő születése után kezd izgalmasabbá válni, amikor összetalálkozik egy vámpírral.
A vámpírt Jasonnek hívták, és pár pillanat alatt magába bolondította a fiatal lányt. Ez eddig még nem is volna gond: az ott kezdődött, hogy a férfi nem bírta tovább visszatartani magát: megharapta Gwendolynt. Rettenetesen bánta a tettét, és éppen ezért felajánlotta a nőnek a választást: ha nem akarja a vámpírlétet, akkor hajlandó gyorsan és fájdalommentesen megölni. Azonban erre nem volt szükség: Gwen vámpírként új életet kezdett.
Hamar beletanult ebbe a létbe, és az igazat megvallva rettentően élvezte. Később Jasnek is megvallotta, hogy a találkozásuk pillanatától irigyelte, és mindig szeretett volna ő is ehhez a misztikus fajhoz tartozni. Persze a férfi jól szórakozott a véletlenek ezen egybeesésén, és ejtette a témát. Ők ketten még hosszú évszázadokon át együtt maradtak. Nem úgy együtt, noha megtehették volna, de egyikük sem vágyott rá. Szoros volt közöttük a kötelék, de soha nem éreztek semmi olyant, ami akár távolról is hasonlított volna a szerelemre. Igaz, sokszor adták ki magukat utazgató házaspárnak, és külső szemlélő számára sokszor úgy is viselkedtek, mintha azok lettek volna. De soha nem éreztek szerelmet egymás iránt. A hosszú utazások során együtt ismerték meg a világot, és Jason White nagyon sokat tanított a nőnek: arról, hogy hogyan kell vámpírként létezni, hogyan érdemes élni az életet, átadta neki minden műveltségét. Később pedig már egymást tanították és együtt tanultak.
Jason szemlélete mindig is nagyon fontos volt az életében: a férfi rávette, hogy ő is tanítson másokat, tanítsa meg nekik, hogyan kell az ő fajtájuknak élni. És ő megtette: három-három hónapokat töltöttek külön, hogy másokkal legyenek egy kicsit, majd ismét együtt voltak egy darabig és ismét elváltak: ingázó élet volt, de Gwen ezt is élvezte, épp úgy, mint mindent. Hosszú évszázadokig élt úgy, hogy imádott mindent, amit valaha tett, és amin valaha keresztülment. Egészen addig, amíg nem találkozott Markkal.
Véletlennek tűnt az egész: egy kávéházban találkoztak, nem sokkal az után, hogy Gwendolyn végleg búcsút vett az aktuális tanítványától. A férfi megkérdezte, hogy csatlakozhat-e egy olyan gyönyörű hölgyhöz, mint ő, ő pedig csak nevetve igent mondott. Annyira gyorsan belopta magát a szívébe, és lángra lobbantotta a szívét, hogy egy héttel később, amikor visszatért Jasonhoz, Markot is magával vitte. A vámpír, nem féltékenységből ugyan, de már az első pillanattól gyűlölte a démont. Fél évvel később Gwen érzékeny búcsút vett Jasontől, aki egy utolsó figyelmeztetéssel, miszerint sok baja lesz Markkal, útjára engedte.
A nő új életet kezdett a démonnal: saját házat vettek, berendezték, letelepedtek és munkát kerestek. A nő egy mugli könyvtárban kezdett dolgozni, míg a szerelme – tudomása szerint – egy cégnél talál munkát, és soron dolgozott. Négy év telt el így: boldog tudatlanságban és szerelmes kábulatban. Akkor azonban az egész egy buborék módjára pukkant szét.
Gwendolyn azon a bizonyos napon ugyan úgy indult haza, ahogyan mindig is: vállán a táskájával, jókedvűen elköszönve a kolleganőitől, sietős léptekkel haladva az utcán. A házuk csak fél óra gyalogútra volt a könyvtártól, ez is a megszokott mederben folyt. Ez után viszont minden felborult. Az ajtót kinyitva négy férfit talált odabent: hármat különféle, vámpírvadászatra használt eszközökkel, és a szerelmét. Mark Chadwill, akiről azt hitte, hogy teljes szívéből szereti, vámpírvadász volt. Gwen szerencsés volt: sikerült meglógnia. De attól még megölték a szívét: akit szeretett, gyűlölte őt, a kezdetektől fogva.
A nő nem tudott mihez kezdeni: űzött vadként járta a világot, elkerülve minden olyan helyet, amit kapcsolatba hozhatna a démonnal. Egyre csak az árulás járt a fejében, és az a gondolat, hogy hallgatnia kellett volna Jasonre, aki megmondta, hogy semmi jó nem fog kisülni a szerelmükből. Hogy minden tönkre fog menni. És éppen ezért nem mert visszamenni hozzá. Pedig talán tudott volna segíteni neki, de mégsem. Nem mert eléje kerülni, inkább menekült mindentől.
Ahogyan teltek az évezredek, sok mindent tanult és látott, és sok élőlényével találkozott ennek a bolygónak. Azonban e sok minden közül csak egy valaki ragadt meg neki tökéletesen: egy magabiztos, bátor és nyughatatlan lidérc férfi. A vadászat közben találkozott Sammaellel, aki egy véletlen során megmentette az életét. Amikor meglátta, azonnal belé szeretett, noha ez a szerelem nem tartott sokáig, ugyanis a férfinek világosan csak egy szerelme volt: a vadászat. Ettől függetlenül remek barátokká váltak, és legalább tíz évet együtt töltöttek. Ez után abban a megegyezésben váltak el, hogy ha valamelyiküknek szüksége van a másikra, számíthat rá.
Újabb évtizedek szálltak el minden esemény nélkül, legalábbis bármi olyan nélkül, ami érdekes lett volna Gwendolyn számára. A nő folytatta, amit Mark előtt tett: tanított és utazott. Sam megmutatta neki, hogy semmit sem ér, ha sír a férfi után, ha az elárultatása felett vagy a Jas-zel kapcsolatos hibáin kesereg. Dolgoznia kell, tennie kell valamit, és máris lesz értelme a dolgoknak. És valóban: Gwen ismét élni kezdett, és az évek most már sokkal könnyebben teltek. És végül 2012-höz érkezett, amikor is egyik éjszaka minden jel nélkül megjelent Sammael az ágya mellett. Némi vita után kiderült, hogy a férfinek van egy felesleges könyvtáros állása, valamint az egyik igazgatótársának nagy szüksége lenne az ő segítségére. Végül némi további győzködés után a nő úgy döntött, hajlandó beköltözni Fyronba, és segíteni, amiben tud. De előre közölte Sammel, hogy hiába vár tőle bármi kedvességet, mert abból nem kapnak a diákok…

Belső jellemzés: Talán már az életéből is látható, hogy a nyájasság nem éppen a kenyere. Sokkal inkább a szigorúság és a határozottság: szereti, ha minden úgy történik, ahogyan azt ő szeretné. Határozott és magabiztos, de megértő hallgatóság tud lenni, és sok mindent meg lehet beszélni vele. Rendkívül művelt, és lényegében a Fyronban megtalálható könyvek kilencven százalékát már fejből tudja, már amennyire végignézte a listát. Noha nem szeret pszichológust játszani, ha valaki nagyon el akarja neki mondani a gondjait, az megteheti, valószínűleg alaposan helyre lesz rakva. Imádja a fiatal vámpírokat: szereti nekik elmagyarázni mindazt, amit ő már tud arról, hogyan érdemes élni a vámpíréletet, de persze ezt sem barátságosan teszi, inkább lelkesen. Időnként rájön a tíz perc, és olyankor jobb nem a közelébe menni, mert meglehetősen pszichopatán viselkedik. Ezen felül vannak napok, amikor erőt vesz rajta a depresszió, ez leginkább arról ismerhető fel, hogy meg sem szólal, és még az sem érdekli, ha a diákok rendetlenkednek a könyvtárban: ilyenkor az egész világ hidegen hagyja.
Külső jellemzés: Gwendolyn gyönyörű nő, és ezzel tökéletesen tisztában is van. Sötétbarna haja a válláig ér, és teljesen természetes színű: egész életében ilyen volt, annyi különbséggel, hogy Mark előtt hosszan hordta. Szemöldöke szépen ívelt, mandulavágású vörös szeme pedig mindig ki van festve: a sminkkel egy vastag, sötétbarna árnyékot ad neki, ami még szebben kiemeli a vörös szemek csillogását. Telt ajkai szintén mindig kirúzsozottak: Gwen meglehetősen nőies. Ez az öltözködésén is látszik: gyakran láthatsz rajta hosszú, elegáns ruhákat, és egy rakat ékszert: csuklóján egy kígyót mintázó karkötő csavarodik, mindkét kezén több gyűrű lóg, a nyakában pedig egy meglehetősen bizarr, csontokból álló nyaklánc virít.

Háziállatok: -
Személyes tárgyak: -