Jason White

Név: Jason White

Faj: Vámpír

Nem: Férfi

Születési hely, - idő, kor: London, 673. január 5, 1340 éves

Apa: Robert Carnac

Anya: Anna Elvyn

Testvérek: -

Életrajz: Jason egy nemesi család sarja volt, de ez semmilyen befolyással nincs a későbbi életére. Szülei meglehetősen idősek voltak, így eléggé szabadon engedték a fiukat. Ettől függetlenül Jast mindig elárasztották a szeretetükkel, és minden mással, amire csak szüksége lehetett.

A kisfiú azonban sok időt töltött azzal, hogy a környéken kószált, vagy más nemeseket látogatott. Többek között egy meglehetősen furcsa családdal is jó kapcsolata volt: a várostól pár kilométerre álló nemesi kúriának kevés látogatója volt, ugyanis a városi emberek mind elátkozottnak tartották a családot. Jasont nem különösebben érdekelték a pletykák, főként az után, hogy húsz évesen találkozott a nála úgy egy évvel fiatalabb Genevieve-vel. A lány első pillantásra elragadtatta a fiatal bolondot. Négy év telt el a szerelmes kábulatban: a második év végén eljegyezte őt, a harmadik után pedig összeházasodtak. Egy év telt el a friss házasságban, amikor is Jasonnek végre szemet szúrt, hogy a felesége nem szereti a napfényt, nem eszik, nem iszik, nem is nagyon alszik, ráadásul nem volt nehéz észrevenni azt sem, hogy nem termékeny.

A negyedik év végén, Jas huszonnegyedik életévében – és az utolsóban, amit egy egyszerű varázstalan emberként töltött – sor került arra, hogy végre megpróbálja kideríteni az igazságot. Hamarosan sikerült rájönnie arra, ami számára szinte elfogadhatatlan volt: a felesége, ez a gyönyörű, ártatlan teremtés egy vámpír volt. Nem is merte elhinni: persze, sokan mondták, hogy léteznek mindenféle teremtmények ezen a világon, meg varázslat, meg ilyenek, de ő maga sosem hitt az ilyen bolond babonákban. És most itt volt egy ilyen helyzetben, próbálva megérteni, hogyan kerülhetett ide. Rövid ideig emésztgette csak a dolgot, mielőtt kérdőre vonta Genevieve-t, aki egy pillanatig sem tagadta az igazságot. Azonban a vita hamarosan tettlegességbe fordult, és a düh hevében a nő vámpírrá változtatta Jasont.

Nem maradtak sokáig együtt. Miután Jas összeszedte magát, megsemmisített minden papírt, ami összekötötte őket, majd ott hagyta a nőt.

Ez után a férfi utazgatni kezdett, igyekezve elfelejteni egykori életét, a volt feleségét, a családját, mindent, ami elüldözte Londonból. Utazásai során végül mégis visszakerült a városba, tizenkilenc évvel később, és a város ismét meghatározó ponttá vált az életében: itt találkozott Gwendolyn Zade-del. A nő akkoriban még csak egy tizenkilenc éves fruska volt, de varázsló, ráadásul azonnal rajongani kezdett Jasonért, akinek nem volt szíve elhajtani. Végül azonban nem volt képes tovább visszatartani magát, és egy óvatlan pillanatban megharapta a lányt. Borzalmasan szégyellte magát érte: hiszen rá is rákényszerítették ezt a létet, tudta, hogyan tehet tönkre valakit mindez. Éppen ezért felajánlotta a lánynak, hogy amennyiben nem akarja ezt az életet, gyorsan és fájdalommentesen megöli. Gwen azonban imádta a vámpírlétet, és bevallotta a férfinek, hogy mindig is ezzé akart válni, úgyhogy nem bánja. Az egyetlen kérése az volt, hogy Jasonnel tarthasson, és a férfi igazán nem volt képes visszautasítani őt.

Ők ketten még hosszú évszázadokon át együtt maradtak. Nem úgy együtt, noha megtehették volna, de egyikük sem vágyott rá. Szoros volt közöttük a kötelék, de soha nem éreztek semmi olyant, ami akár távolról is hasonlított volna a szerelemre. Igaz, sokszor adták ki magukat utazgató házaspárnak, és külső szemlélő számára sokszor úgy is viselkedtek, mintha azok lettek volna. De soha nem éreztek szerelmet egymás iránt. A hosszú utazások során együtt ismerték meg a világot, és Jason nagyon sokat tanított a nőnek: arról, hogy hogyan kell vámpírként létezni, hogyan érdemes élni az életet, átadta neki minden műveltségét. Később pedig már egymást tanították és együtt tanultak.

A férfi a későbbiekben rávette Gwendolynt, hogy ő is tanítson másokat, tanítsa meg nekik, hogyan kell az ő fajtájuknak élni. És ő megtette: három-három hónapokat töltöttek külön, hogy másokkal legyenek egy kicsit, majd ismét együtt voltak egy darabig és ismét elváltak: ingázó élet volt, de mégis nagyon jó. Élvezték, hogy akárhányszor elválnak, mindig újra találkoznak, tele élményekkel, tapasztalatokkal. Boldogok voltak. Egészen addig, amíg Gwen nem találkozott Mark Chadwillel. Akkor aztán minden összeomlott.

A démon teljesen megbolondította a fiatal nőt, így amikor ő visszatért Jasonhoz, Markot is magával vitte. A vámpír, nem féltékenységből ugyan, de már az első pillanattól gyűlölte a démont. Fél évvel később Gwen érzékeny búcsút vett Jasontől, aki egy utolsó figyelmeztetéssel, miszerint sok baja lesz Chadwillel, útjára engedte. Jobban tudta. Egész egyszerűen jobban tudta, hiszen a démon megpróbálta meggyilkolni őt. De azzal is tisztában volt, hogy nem igazán tud tenni semmit, hogy a nő nem hallgatna rá, így engedte elmenni. Így aztán az 1600-as években vége szakadt egy már majdnem ezer éve tartó összetartásnak, és Jas kénytelen volt új életet kezdeni.

Még vagy kétszáz évig csak céltalanul utazgatott, vámpírokat tanított, igyekezett kezdeni valamit az életével. Végül az 1900-as évek közepe felé, de már a világháború után visszatért Londonba. Itt aztán vett egy házat, hogy azért legyen hová visszatérnie az utazásai után. Bár tény ami tény, ekkoriban már azon gondolkozott, hogy megpróbál véget vetni az életének, mert immár semmiben nem volt képes élvezetet lelni, csak úgy… létezett. Szerencsére sikerült összefutnia valakivel, aki ismét mozgalmasságot hozott az életébe: egy Leroy Calean nevű vámpírúr vette pártfogásába. Leroy mellett lehetetlen lett volna unatkozni, főleg, mert a férfi Jason egykori feleségével is jó kapcsolatban volt, így hosszú heteket áldozott rá, hogy kibékítse Genevieve-t és Jast. Sikerrel is járt – persze ő nem is számított másra -, így egyfajta barátság alakult ki hármójuk között.

Azonban ez eléggé meggyengült, amikor 2005-ben Leroy egy fiatal fiúval tért vissza az amerikai utazásából, akit vérbankként tartott otthon, kitörölve a gyerek minden emlékét. Jas és Leroy folyamatosan vitáztak a dolgon, egészen addig, amíg a vámpírúr végre adott egy elfogadható indokot Jasonnek, amivel képes volt megbarátkozni. Ettől függetlenül sosem volt kimondottan jó kapcsolata a fiúval: úgy tűnt, Andrew őt is a fogva tartói között tartotta számon, csak úgy, mint Genevieve-t, így sosem volt hajlandó beszélni a férfivel. Amikor a fiú elszökött, Jas úgy döntött, jobb lesz, ha meglép egy időre, mielőtt még Leroy befogja, hogy segítsen megtalálni a gyereket, ezért hát Amerikába utazott. Egy évet töltött ott, és ebből az egy évből csak egyetlen említésre méltó momentum van: újra találkozott Chadwillel. Természetesen Mark nem élte túl a találkozást, viszont sikeresen informálta Jasont, hogy Gwen meghalt. Ez után az elkövetkezendő időszakra képtelen visszaemlékezni: hónapokig nem volt képes semmire, csak létezett, próbálta valahogyan felfogni a felfoghatatlant. Végül újévkor visszautazott Londonba, Leroyhoz és Genevieve-hez, meg ott talált egy harmadik vámpírt is. Nekik nagyjából sikerült helyrerázniuk őt, eléggé ahhoz, hogy amikor Sammael – akit egyébként még az utazásai során ismert meg – megkereste, hogy szüksége lenne a segítségére egy órához, képes volt vele tartani.

Fair Isle-ön végül hatalmas meglepetés várta: Gwendolyn nagyon is életben van, és könyvtárosként dolgozik az Akadémián. Ezek után már nem is volt kérdés, hogy itt marad tanítani, már csak azért is, mert Sam megkérte, hogy amennyiben nincs fontosabb hely az életében, maradjon velük. És Jason úgy döntött, hogy nem, határozottan nincs. Egyébként Andrew-t is megismerte az iskolában, de egyelőre még nem közölte Leroyjal, hogy itt találhatja meg a fiút… De ami késik, nem feltétlenül múlik.

Belső jellemzés: Jason egy viszonylag csendes, de kedélyes férfi: nem beszél feleslegesen, de amikor mégis megteszi, jó szórakozás végighallgatni őt. Szereti, ha van társasága, főleg, ha az illető társaság kimondottan beszédes, mert ő csak akkor szólal meg, ha van mit mondania. Barátságos és segítőkész, hozzá biztosan lehet fordulni bármilyen problémával. Senkit nem küld el, még akkor sem, ha az illető kimondottan untatja vagy zavarja, mert úgy gondolja, mindenkit meg kell hallgatni. Még akkor is udvarias, ha rossz kedve van, és elég  nehéz kihozni a sodrából, ahhoz valami igazán nagy dolgot kell elkövetni ellene.

Külső jellemzés: Egy nagyjából átlagos magasságú és testalkatú férfiről van szó. Arca arányos, általában meghagyja a bajszát és a szakállát. Barna haja nagyjából a válláig ér, és mindig látszik rajta, hogy gazdája határozottan ad a külsejére. Mégis, ami általában elvarázsolja a nőket, az két pár meleg, barna szeme, aminek egy-egy pillantásától határozottan könnyű elolvadni. Ruházata általában öltönyökből áll, ha esetleg öltöny felső nincs is rajta, az ing a minimum.

Háziállatok: -

Személyes tárgyak: Egy nyaklánc, aminek a medálja az egykori nemesi család címere. A nevét azóta már megváltoztatta, ettől a medáltól azonban nem hajlandó megválni.