Lily Holloway

Név: Lily Holloway

Faj: Angyal, de elfojtották benne a rajta való kísérletezések, így jelenleg még nem tudja használni a képességeit és a szárnyát… Majd szépen lassan helyreáll.

Nem: Nő

Születési hely, - idő, kor: Párizs, 1993. május 26., 18 éves

Apa: David Holloway (angyal, meghalt egy angyalvadász lidérc keze által)

Anya: Isabelle Delacroix (angyal, meghalt egy angyalvadász lidérc keze által)

Testvérek: Cornelia Holloway (angyal)

Életrajz: 1993-ban járunk, a francia fővárosban. Egy pici lány nem rég látta meg a napvilágot, David Holloway brit férfi és Isabelle Delacroix francia nő elsőszülött gyermekeként. Élete lényegében megütötte a tökéletes szintet, és négy évvel a születése után egy borongós októberi délutánon megszületett a kishúga, Cornelia is. Lily az első pillanattól imádattal viseltetett az ő drága kishúga iránt, és a család további két évig tökéletes békében és boldogságban élt.

Kellemes nyári éjszaka van, és a Holloway család vidáman beszélget a családi házuk teraszán. Cornelia a hat éves Lily ölében ücsörög, és a nővére egyik hajtincsével játszadozik. David önt egy kis bort a feleségének, majd szőlőlevet az idősebbik lányának, aki így, mint a legtöbb kisgyerek, eljátszhatja, hogy ő is bort iszik, mint a felnőttek. Pillanatokon belül azonban a családi idill úgy robban szét, mintha soha nem is létezett volna. A kis Corny felsír, és egy pillanattal később az apjuk szeme döbbenten kikerekedik, a lélegzete megakad: a mellkasából egy kard hegye áll ki, mögötte pedig egy sötét alak, aki igazából mintha nem is igazi lenne, csak egy árnyék. Az idősebbik lány egy hatalmas sikollyal felugrik a székből, szorosan magához ölelve a kishúgát.

- Menekülj innét, Lily! Vidd el a húgodat, tűnjetek el! – hallja a fejében az édesanyja hangját, aki ugyanebben a pillanatban felpattan, és a ház eleje felé igyekszik csalni a lidércet. A kislány egy pillanatig ömlő könnyekkel utána bámul, majd halott édesapjára pillant, aztán mély levegőt vesz, igyekszik elcsitítani a kistestvérét, és futni kezd a kert hátsó ajtaja felé. Azon nem valami egyszerű kijutni, de mégis sikerül neki. Odakint egy pillanatra leteszi a kishúgát.

- Cornelia, húgocskám, figyelj rám! Nem szabad sírni, mert akkor még rosszabb lesz minden. Nagyon fontos, hogy csendben maradj, kicsim – mondja neki, aztán ismét felkapja, és gyors léptekkel a háztól legrövidebb úton elvezető irányba indul el. Még a harmadik házig sem ér el, amikor sikítás üti meg a fülét, és egy pillanatig sem kérdéses számára, hogy az édesanyja hangját hallotta. A könnyek ismét megerednek az arcán, de ahhoz már elég idős, hogy felfogja, mi történik: hogy az a valaki, az a lidérc azért jött, hogy kiirtsa a családjukat, így ha azt akarja, hogy ő és a kishúga túléljék a dolgot, akkor menekülnie kell.

Lily és a kis Cornelia szerencséje az volt, hogy nem olyan messze tőlük lakott egy idősebb angyal férfi, aki meglátta őket, és bemenekítette a lakásába. A lidérc nem sokkal később eltűnt a környékről, így a gyerekek ismét biztonságba kerültek. A férfinek tudomása volt arról, hogy Párizstól nem is olyan messze működik egy intézmény, ahol olyan gyerekeket nevelnek fel, akiknek a családját lidércek irtották ki, és ott úgy tanítják a gyerekeket, hogy azok később képesek legyenek megbosszulni az árnyakon, hogy megölték a rokonaikat. Így a két kislány oda került, tizenhárom másik fiatal mellé. Ők voltak a legfiatalabbak, pontosabban Cornelia. A beilleszkedés sem ment könnyen, főként az idősebb Holloway lánynak, aki minden velük történt esemény ellenére sem volt hajlandó gyűlölni a lidérceket, szentül hitte, hogy azok nem tehetnek arról, hogy közülük egy meggyilkolta a szüleit.

- Holloway, szedd már össze magad és öld meg azt a szerencsétlent! – kiált rá a tizenhét éves szőke lányra az egyik fiú. Lily viszont a földbe szúrja a kardot, amit a kezébe nyomtak, és amit egyébként remekül kezel, és a mellkasa előtt keresztbeteszi a kezét.

- Nem vagyok hajlandó megölni senkit – közli dacosan, mire a másik idegesen félrelöki, és mágikus tűzzel lángoló kardjával szíven szúrja a lidércet. Lily undorodva elfordul és megrázza a fejét. A fiú ideges mozdulattal maga felé fordítja a lányt, és kis híján megüti, ez látszik rajta.

- Tudod, miért vagyunk itt? Azért, mert a szüleinket megölték a LIDÉRCEK! – üvölt magából kikelve. Lily idegesen megmarkolja a kardját, kirántja a földből, és a hüvelyébe löki.

- Nem érdekelnek a rasszista eszméitek! Az a lidérc érdemelné meg ezt a büntetést, aki megölte a szüleidet, azzal kéne végezned! És egyébként is, az egész viszályt az angyalok kezdték, ők csak visszavágnak! – kiabál dühösen. Igen, képes és védi a lidérceket. A következő pillanatban a fiú úgy megüti, hogy a lány megtántorodva elesik.

- Ezzel nem védted meg az igazad, Pierre – suttogja neki, könnyessé váló szemekkel. Nem azért sír, mert fájt neki. Még csak nem is azért, mert a becsületén folt esett. Nem. Azért, mert egészen eddig a pillanatig szerelmes volt a fiúba. Még együtt is voltak.

Ez a nap volt mindennek a teteje. Úgy döntött, megszökik, amilyen messzire csak lehet. Rég vágyott már látni atyja szülőhazáját, és ez volt a legtökéletesebb pillanat a menekülésre. Két táskát készített össze: az egyiket odaadta a testvérének, akiről tudta, hogy marad, de az volt a valódi, fontosabb holmijának a helye. A másik, amit elvitt, egy kevésbé fontos dolgokkal telepakolt sporttáska volt.

Mint nem sokkal később kiderült, a lehető legjobban tette, hogy egy kevésbé értékes csomagot vitt magával. Addig minden rendben ment, hogy átszökött Angliába, sőt, még abba a városba is, ahová akart – nevezetesen Norwichbe, ott azonban nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan ő azt szerette volna. Az első pár hónap egész zökkenőmentesen sikerült: decemberben érkezett, és egészen február közepéig minden jól ment. Akkor azonban csapdába esett, és ezzel megpecsételődött a sorsa. Egy őrült bukott angyal elrabolta, és elvitte valamilyen romos, undorítóan mocskos és büdös helyre. Persze ott és akkor messze nem ez volt a legnagyobb baja…

- Eresszen el, maga őrült! Eresszen el, szedje le rólam ezeket a köteleket! – kiabál magatehetetlenül a kikötözött lány. Egy pillanat múlva halk suttogásokat hall maga körül, mire tetőtől talpig megdermed.

- Istenem, szegénykém… - hallja meg az egyik hangot, mire oldalra kapja a fejét, és egy áttetsző, fehér bőrű, hosszú, szőke hajú, véres szájú lányt pillant meg. Az ájulás megint megkörnyékezi, főként akkor, amikor megpillantja a másik, alacsonyabb, fekete hajú és hófehér bőrű lányt.

- Ne aggódj, nem fogunk bántani. A nevem Sophie, ő pedig itt Kate. Mi ketten is annak az őrültnek vagyunk az áldozatai, aki téged is elkapott – magyaráz neki a szőke. A fekete hajú szipog egy kicsit, és a másik mellé lép, aki nyugtatóan átöleli, majd a sápadt, rémült Lilyre pillant.

- Megtaláljuk a módját, hogy megszabadulhass innét. Keresünk valakit, idehozunk valakit, aki megmenthet, és bosszút állhat a gyilkosunkon – fogadkozik neki Sophie. Az angyal szeméből lassan lecsurog két könnycsepp, miközben szipogva bólint. Már amennyire tud. Aztán a két alak a semmivé lesz, ő pedig ismét magára marad a sötét, rémisztő eszközökkel teli szobában.

Lily február 17-én került a Hegyi Szanatóriumba, és a Doktor egészen március harmadikáig kísérletezgetett rajta. Ekkor a két szellemnek sikerült végre segítséget találnia, így Destiny Quenell és Fredrik Laine végre rendezhették az elhunytak bosszúját, és megmenthették az ő életét. A lányt azonnal az Akadémia gyógyítójához vitték, aki minden tőle telhetőt megtett, hogy segítsen rajta. Azok alatt a hetek alatt, amelyeket az ispotályban töltött, összebarátkozott Fredrikkel, aki végül felajánlotta a lényegében nincstelen lánynak, hogy fizeti az itteni tanulmányait. Persze amikor ez Lord Sammael tudomására jut, ő egy pillanatig sem habozik, és átveszi ezeket a költségeket… Lily tehát új élet elé néz a Fyronban. Hogy ez milyen lesz, abban még nem biztos, de abban igen, hogy Fred fontos szerepet fog játszani benne…

Belső jellemzés: Lilynek minden joga meglenne rá, hogy bizalmatlankodó és magának való legyen, azonban valahogy viharos életének ellenére is képes volt megmaradni annak a reménykedő és ártatlan valakinek, aki kisgyermekként volt. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem él a lelke mélyén a tigris, de az egy olyan énje, akire ritkán van szüksége. A lányra egyébként sem könnyű dühösnek lenni, és sosem ad okot a konfliktusra. Ha mégis ilyen helyzetbe kerül, igyekszik minél hamarabb lezárni a vitát, még akkor is, ha neki kell többet engednie. Természetesen mindenről megvan a maga véleménye, és ha komoly a helyzet, akkor ki is áll amellett, de hétköznapi dolgokban abszolút engedékeny. Mindenkivel kedves, és noha nem bízik meg olyan könnyen az emberekben, de a bizalmát nem nehéz elnyerni. Beszélni annyira nem szeret, inkább hallgatni másokat, abban viszont annyira jó, hogy általában vonzza a beszédes embereket. Már azt is mondták neki, hogy elmehetne pszichológusnak. Persze a szanatóriumi eset után sok kedvet nem érez az egészhez… Valamint az életében történt dolgok néha nehéz hangulatba sodorják, de ezen képes hamar túllépni, sokáig nem depressziós soha. Általában csak élvezi az életet, és igyekszik mindennek megtalálni a jó oldalát.

Külső jellemzés: Lily tipikusan az ártatlan, természetes szépség kategóriába tartozik. Szőke haja hullámosan omlik a vállára, és egészen a háta közepéig ér. A bőre nagyon szép, nem hófehér, de nem is sötét színű, amolyan kellemes árnyalatú, amin látszik, hogy szeret napra járni, de világos bőrrel született. Szép vágású szeme zöldes-barna árnyalatot vesz fel, szempillái hosszabbak a megszokottnál. Szemöldöke szépen ívelt, a szája meglehetősen vékony, a fogai pedig gyönyörűen rendezettek. Átlagos magasságú, körül-belül 170 centiméter, kicsit talán kevesebb, de lényegében a tinilányoknál megszokott magassággal rendelkezik. Általában fehér, világoskék és világossárga ruhákat hord, néha rózsaszínt, bár azt inkább csak kiegészítőként szereti. Szereti a szoknyákat is, amint elég jó hozzá az idő, arra cseréli a fehér nadrágjait. Szép alakja van, a termete teljesen arányos, összességében tehát nagyon szép látvány, főként, ha ragyogó hófehér szárnyait is kitárja.

Háziállatok: Avis, egy cica

Személyes tárgyak: Igazából nagyon kevés holmija van, ezek is csak ruhák és néhány fénykép, a szüleiről, a testvéréről meg róla. Mása nincs, még pénze sem nagyon, hiszen az iskolában is eleinte Fredrik, később pedig Lord Sammael pénzéből kezdett élni.